Skip to main content

Vidra Bettyvel, a PCAS-Pets' Care Állatvédő Segélyegyesület vezetőjével beszélgetünk az állatvédelem nehézségeiről, problémaköréről, gyakorlati tapasztalatairól.

(A jobb oldalon található oszlopban, kérjük, szavazzon! Támogasson minket azzal, hogy más állatvédő szervezetekkel is megosztja a cikket! Olvassa el másik két cikkünket is!)

 

 

Megszaporodtak az állatok sérelmére elkövetett cselekmények?

Igen, sajnos azt kell, hogy mondjam, jelentősen. Bár mindig is voltak, de a válság hatására egyre több az ilyen eset. A múlt héten elpusztult egy rottweiler pl., mert egyszerűen nem foglalkozott vele a gazdája, akkor sem, amikor az állat már megbetegedett, és teljesen legyengült. A kutya haláltusáját el lehet képzelni, milyen lehetett éhezésben, és az abból származó betegségekben (tüdőgyulladás) meghalni, de van ennél sokkolóbb eset is. Általunk egyelőre nem ismert személy a nem kívánt kutyakölyköket – nyilván az anyjuktól elszakítva - a hétvégén egyszerűen a kukába dobta. Olyan 2 hetes kölyköket, melyek még szopnak, azaz abszolút magatehetetlenek. Szerencsére meg lehetett őket menteni, mert idejében megtalálták őket, de sajnos sok esetben már csak a tetemeket találjuk meg. A kiskutyák már „nevelőszülőnél” vannak Budapesten, épek és egészségesek. Sok kutyát, vagy más állatot meg tudtunk menteni az elmúlt években, jelenleg 312-re rúg a számuk, tehát látható, hogy komoly társadalmi problémával állunk szemben. Ezek az állatok így nem pusztulnak el, de sajnos sok ügyben már csak az elhullást realizáljuk.

Adatunk országos szinten nincs, mennyi az elhagyott, elpusztult vagy egyenes szándékosan legyilkolt állat. Szerintem azonban legalább tízezerre becsülhető a számuk éves szinten, ugyanis magas a látens cselekmények száma. Ehhez kell venni azt az adatot is, hogy hazánkban sokan tartanak állatokat, leginkább kutyákat, macskákat. Számuk több százezerre, akár millióra is becsülhető.


Milyen jogi lépésre szánták el magukat a két eset kapcsán?

A rottweilerrel kapcsolatos ügyben, most, hogy már teljesen ismerjük a jogainkat, két eljárást is indítunk. Mivel az állat elpusztult, a rendőrségen feljelentést teszünk, de állatvédelmi bírság kiszabása céljából a jegyző előtt is eljárást kezdeményezünk. Korábban nem tudtuk, mert nem vagyunk joghoz értő személyek, hogy a jegyző, mint állatvédelmi hatóság előtt is kezdeményezhetjük - közigazgatási jogi szempontból - a felelősségre vonást, és azt sem, hogy a két eljárás párhuzamosan is lefolytatható. Most azonban már szervezetten, jogász segítségével teszünk lépéseket. A jogász gyakorlatilag csak tanácsadással szolgál, másra nincs szükség, az ügyben mi, mint állatvédelmi szervezet járunk el.  A jogi tanácsadásra tekintettel pl. megtudtuk, hogy a jegyző köteles a jogainkról tájékoztatni minket, lefolytatni az eljárást, megfelelő intézkedéseket hozni, pl. megszüntettetni a kutya éheztetését, bírságot kiszabni, stb. A büntető eljárásban állatvédelmi szervezet, mint non-profit szervezet nem léphet fel, de mivel az állatkínzás közvádas bűncselekmény, bárki tehet feljelentést, tehát a célt tekintve ugyanott vagyunk. A kölykök sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt is teszünk természetesen feljelentést, de csak akkor, ha lesz információnk, ki lehet az elkövető. Mindezek kapcsán kiemelem, hogy ahhoz, hogy bárki eredményesebben tudjon fellépni a nemkívánatos tendenciákkal szemben, el kell, hogy olvassa az alapvető jogszabályokat, melyek lentebb érhetők el. A jog tehát megfelelő eszköz a kezünkben, ha tudjuk, mit és hogyan kell tennünk az eljárásokban ahhoz, hogy az állatkínzó felelősségre legyen vonható. Ez különben könnyen másolható más állatvédelmi szervezetek számára is, segítő ügyvéd pedig minden városban akar, aki telefonon öt perc alatt elmondja, mit is kell tennünk, ha elakadunk valamely kérdésben.


Miért nem tesznek ismeretlen tettes ellen feljelentést a kölykök ügyében?

Mindig ismeretlen tettes ellen teszünk feljelentést, de jobb, ha az ember úgy indul neki a büntető eljárásnak, hogy rendelkezik információkkal, bizonyítékokkal. A roti ügyében pl. rendelkezésre áll állatorvosi jelentés, tanúk vallomása, nem kérdéses tehát, hogy a kutya gazdája felelősségre lesz vonható. Más ügyekben azonban nem tudunk előrelépni, mert nincs semmilyen adat. Pl. ha találunk az árokparton egy tetemet, vajmi kevés esély van arra, hogy megtalálhassa az elkövetőt a rendőrség, hiába is rendelné el a nyomozást.


Miért érdemes a jegyző előtt is eljárást indítani?

El kell mondani, hogy a válságban, ha a jegyző bírságol, az igen érzékenyen érintheti az állat gazdáját. A bírság ötezertől százötvenezerig terjedhet, és többször is kiszabható, emellett a jegyző köteleztetheti a szabályszegőt a jogsértő cselekedet abbahagyására, vagyis pl. az állat megfelelő tartására, etetésére, itatására, stb. Ha ennek nem tud eleget tenni a már eljárás alá vont elkövető, akkor kénytelen lesz a kutyát pl. alapítványnak adni, hogy új és jó gazdit találjanak neki.


Visszatartó ereje lehet ennek mások vonatkozásában is?

Igen, kezdeti tapasztalataink azt mutatják, hogy igen. A jegyző által eljárás alá vont személy már jobban odafigyel arra, mit és miért csinál, így feltehetőleg magasabb lesz a közeljövőben azok aránya, akik non-profit szervezeteknek adják majd az állatokat, mintsem kitegyék magukat az állat „felesleges” elpusztításával egy büntető eljárásnak is. Vagyis ha valaki csak rosszul tartja az ebet, az még nem követ el bűncselekményt, mert azt nem bünteti a Btk., de ha fel akar hagyni a kutya tartásával és emiatt elpusztítja, már büntetőjogi értelemben is felelősségre vonható, illetve újabb eljárás indítható vele szembe a jegyző előtt. Tehát erősíteni kell a félelmet ezekben az emberekben, és más, hasonlóan gondolkodó személyekben, mert csak ez tartja vissza őket attól, hogy bűncselekményt (is) elkövessenek. Ehhez járul az is, hogy sokan egyszerűen nem tudják, miszerint bűncselekmény az állat megölése, így ha egyre több lesz akár a jegyző, akár a rendőrség előtt indítható eljárások száma, tudatosulni fog az emberekben, mi is a jogkövető magatartás.


Ettől függetlenül szigorítani kellene Ön szerint a büntetőjogban az állatkínzást?

Mindenféleképpen. Egyrészt kellene bővíteni az elkövetési magatartások számát. Pl. ha valaki csak nem eteti a kutyáját, és emiatt a kutya csontsovány, felelősségre kellene vonni. Jelenleg erre még nincs lehetőség, csak akkor, ha az állat el is pusztul. Ez is azonban csak vétség, vagyis éppen büntethető 2 évig tartó szabadságvesztéssel is, ha olvassuk alább a vonatkozó jogszabályt, de mivel vétségről van szó, a bíróság ténylegesen soha nem ítélt senkit sem – egy esetet kivéve - börtönbüntetésre, csak felfüggesztett szabadságvesztésre, vagy pénzbüntetésre.

Úgy gondolom, mindannyian érezzük a büntetőjogi szabályozatlanság anomáliáját, főleg akkor, ha maga a Btk. is több helyen hangsúlyozza a megelőzés szerepét. Miért kell egy élőlénynek meg is halnia ahhoz, hogy a gazdáját büntetőjogi értelemben felelősségre vonhassák?

Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ilyen esetekben a jegyző előtt bírságolás céljából indítható párhuzamosan közigazgatási eljárás is, de ez nem elégséges véleményem szerint.

A köztudatban csak a börtönbe jutás lehetősége az, ami kellő visszatartó erővel bírhat, így úgy gondolom, hogy másrészt meg kellene bontani az állatkínzásra vonatkozó büntetőjogi norma szerkezetét, és csak az enyhébb eseteket kellene a vétség kategóriájába sorolni, míg a többit, a súlyosabbakat, a bűntett fogalmi körében kellene ab ovo szabályozni. Vagyis ha valaki nem eteti (vagy tartja) megfelelően a kutyáját, az vétség kéne, hogy legyen, míg egy súlyosabb bántalmazás, pl. ha a kutya jelentősebben megsérül, mert pl. eltörik a lába, már legyen bűntett. Ma a nem kellő tartás nem büntetendő a Btk. szerint, lehetőség csak közigazgatási eljárás megindítására a jegyző felé van. Nincs lehetőség eljárás indítására akkor sem, ahogy mondtam, ha a kutya lába eltört, csak akkor, ha a sérülés maradandó is egyben. Az esetek többségében azonban a sérülés nem maradandó, így bármennyire is hihetetlen, büntető eljárás nem indítható a sérülést ténylegesen okozó személlyel, általában a gazdával szemben, mert a Btk. ezen cselekedeteket nem szankcionálja. Bár a jegyző előtt ez esetben is lehet kérni a bírságot, de ez, ahogy említettem, nem szolgál kellő visszatartó erővel.


Vagyis kritizálja azt, hogy az enyhébb esetek miatt csak a jegyző előtt indítható bírság céljából közigazgatási eljárás?

Igen, így van. A jegyző nyilvánvalóan csak pénzbírságot róhat ki, míg szabadságvesztés kiszabására csak a bíró jogosult. A bírák azonban addig nem ítélnek senkit sem szabadságvesztésre, míg a jogszabály nem von maga után súlyosabb szankciót, hisz a büntetés kiszabása egy összetett, komplett jogintézmény, bármilyen hihetetlen is sokak számára. Főleg azok számára, akik egyből azt harsogják, hogy minden elkövetővel börtönbe. A helyzet nem ilyen egyszerű. A büntetés uis a bírói gyakorlat szerint nemcsak az elkövetett tetthez igazodik, hanem más körülményekhez is. Pl. ha az elkövető büntetlen előéletű, az egy „jópont” a bíróság előtt, és a vádlott javára értékelendő. Tehát a megoldás abban van, hogy szigorítani kell az állatkínzásra vonatkozó jogi szabályozást, így a bírák is erősebben ítélkezhetnek majd, hisz ők csak alkalmazzák a jogot. Enyhébb szabályozás esetén enyhébb a szigor, súlyosabb esetén azonban nyilván súlyosabb lehet.

E körben aztán majd értékelhetik a cselekmények elszaporodottságát, és ennek megfelelően szabhatnak ki akár szabadságvesztést is, illetve emelkedhet a felfüggesztett szabadságvesztések próbaideje is. Mint ahogy büntetőjogászok elmondták, a felfüggesztett szabadságvesztések alkalmazása számos esetben bír visszatartó erővel emberek ellen elkövetett súlyos testi sértések esetében is, így ez egy megfelelő jogintézmény lehet az állatkínzás büntetőjogi értékelése kapcsán is. A felfüggesztett ítélet hatálya alatt álló ember ugyanis már kontrollált, feje felett mindig ott lebeg a damoklészi kard, vagyis oda kell figyelnie, mit, miért csinál.

A visszatartó erő azonban nemcsak abban áll, hogy a törvénybe ütköző személlyel megértetik, mire is számíthat, ha újból szembe kell néznie a taláros testülettel, hanem abban is, hogy másokat, akiket még nem vontak felelősségre, elrettenthet további elkövetésektől. Vagyis okosabb emberek ebben az esetben inkább mások kárán tanulnak, mint a sajátjukén. Büntetőjogi értelemben a generálprevenció hathatós eszköz lehet, és ezt a bírák propagálni is fogják ítéleteikben. Egy súlyosabb ítélet bárkit elrettenthet abban a térségben, ahol lakik a ténylegesen lakó, eljárás alá vont elkövető.


Mi ebben a folyamatban a sajtónak a szerepe?

Szerencsére a sajtó mindig is támogatta az állatvédőket. És nemcsak azért, mert egy-egy jó sztori az olvasottság, nézettség növelésével jár, hanem azért is, mert minden egyes média bír egy-egy állatbaráttal. Ők pedig nem restek, ha tollat vagy mikrofont kell ragadni. Tapasztalataim szerint mind az országos lefedettséggel bíró, mind a helyi sajtó sokat tehet az ügyért. Nemrég pl. a Magyar Televízió Ma Reggel c. műsora (

) adott helyzetértékelést a nemkívánatos jelenségekről. Azonban nemcsak a problémás esetet mutatta be, hanem azt is, jogi értelemben mit lehet tenni a célból, hogy visszaszorítható legyen az állatkínzás. Ha a sajtóban jobban érvényesül a bűncselekmények vagy a szabályszegések egyre súlyosbodó jogkövetkezménye, a társadalmi tudatban is változás áll majd be.

Ugyanakkor a sajtó morális ítélet alkotására is képes, hisz egy-egy elkövető pellengérre állítása nem várt következményeket vonhat maga után. Egy állatkínzó az adott településen jelentősen elszigetelődhet a társadalomtól, megbélyegzett személlyé válhat.


Mit tehet a hétköznapok ember?

A hétköznapok embere jobban is aktivizálódhatna. A megosztó oldalakon pl. többen is szavazhatnának arra a kérdésre, kell-e Magyarországra állatvédelmi rendőrség, hisz ezzel mutatható ki, a kb. 100.000 fős tagságra becsült állatvédelmi és állatokkal foglalkozó oldalakról mennyien támogatnák ezen új szervezet létrehozását. Kevesebb szavazat esetében a jogszabályok súlyosbításáért küzdő non-profit szervezetek nem tudják kellően alátámasztani érvelésüket, így bármilyen jó is egy kezdeményezés, nem érhet célt.

Sok a közönyös ember, éppúgy nem szavaz a weboldalakon, mint ahogy akkor sem tesz semmit, ha egy kóbor állattal találkozik az utcán, pedig előbbi esetben elég lenne egy kattintás, utóbbi vonatkozásban pedig egy telefon.

Általános tendencia, miszerint nem elégséges az önkéntesek száma sem, noha mindig jön egy-egy újabb lelkes állatbarát pl. hozzám is, de előbb-utóbb lemorzsolódik, tisztelet a kivételnek. Ha dolgozni kell, az már nem tetszik, sajnos ez a helyzet.

Ennek tükrében talán nem nehéz megérteni, bármely nagyobb településen miért nem szervezte meg még a civil szféra az önkormányzatokkal együtt azt a járőrszolgálatot, mely eredményesen térképezhetné fel az állatkínzásokat, és tenné meg a szükséges intézkedéseket. Vagyis ez a kérdés nemcsak anyagi természetű.

Azzal is sokat elérhetnének a szervezetek, ha honlapjaikon vagy facebook oldalaikon jobban elhelyeznék a jogi szabályozásra vonatkozó információkat, valamint azt is, mit tegyen, kihez forduljon, ha állatkínzást tapasztal. Minderről pedig írna a sajtó.


Tehát a civil szférában is szükség lenne egy, az adott feladat elvégzéshez szakértelemmel rendelkező szervezetrendszerre?

Igen, mint ahogy a rendőrségen belül is fel kellene állítani az állatvédelmi rendőrséget. Ha van életellenes csoport, ami emberi élet és testi épség elleni bűncselekmények felderítésére szakosodott, vagy van vagyon elleni cselekmények vizsgálatára életre hívott osztály, miért ne lehetne állatvédelemmel foglalkozó rendőrség is? Adott esetben bármely kisebb rendőrségen foglalkozhatna az ilyen ügyekkel egy-egy rendőr, nagyobb városokban pedig egy egész alosztály. Bár a rendőrség jelenleg is eljár bármely ügyben, alkalmanként elkelne a nagyobb szakértelem. Legutóbb a Hír TV számolt be egy dunaalmási esetről, ahol sorra pusztultak el a vadállatok, mert az egyik erdőszéli telek tulajdonosa dárdaszerű kerítést építtetett, hogy védje ingatlanát. A telek a vadak útvonalán van, ezért sok őz és szarvas ott próbál átkelni, de a hegyes kerítéselemek felnyársalják az állatokat. A környéken élők már többször próbálták felvenni a kapcsolatot az elhanyagolt telek tulajdonosával, hiába. Az illető nem intézkedett, sőt a vadak súlya alatt elhajlott vasakat kalapáccsal kiegyenesítette. A rendőrség szerint a történtek nem minősülnek állatkínzásnak, mert a telek tulajdonosa nem szándékosan ölte meg az állatokat.

Véleményem szerint annak a szándéka, aki hegyes kerítéssel védi a telkét, ab ovo csak arra vonatkozhat, miszerint el akarja pusztítani az állatot, másra egyszerűen nem gondolhat. Tehát ez a cselekmény csak szándékos lehet büntetőjogi értelemben, itt a gondatlanság fel sem merülhet. A rendőrség érvelése ezzel szemben egyfajta gondatlan magatartásra utal, és az a törvény szerint nem büntethető. Az elkövetés kifejtése azonban nyilvánvalóan szándékos, hisz az elkövető annak tudatában egyenesítette ki a kerítéselemet, hogy tudta, az már halálos sérülést is okozott. Tehát ez a cselekmény mindenféleképpen bűncselekmény, és el kellett volna rendelni a nyomozást. (http://mno.hu/ahirtvhirei/hiaba-minden-felnyarsalja-oket-1045266 )


Béer


Vonatkozó jogszabályok:


Állatkínzás

Btk. 266/B. § (1) Aki

  1. a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
  2. b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi

 

vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetőleg a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.

 

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)–(2) bekezdésben írt bűncselekményt olyan módon követik el, hogy az az állatnak különös szenvedést okoz.

244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet az állatvédelmi bírságról

4. § Állatvédelmi bírság kiszabható azzal szemben, aki
a) az Ávt. 2. §-ában felsorolt állatok valamelyikének szükségtelenül jelentős fájdalmat, tartós szenvedést, testi károsodást okoz,
b) a felügyelete alatt álló állattartási, takarmányozási, illetve ivóvíz igényének rendszeres kielégítéséről nem gondoskodik,
c) az állat biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról és ellenőrzéséről nem gondoskodik,
d) a veszélyes állatok tartásának engedélyezésére, illetve tartására vonatkozó előírásokat megszegi,
e) engedély nélküli állatkereskedést folytat,
f) az állat egészségét veszélyeztető ajzó-, illetve doppingszert alkalmaz verseny vagy kiállítás alkalmával,
g) cirkuszi mutatvány vagy oktatás céljából végzett idomítás során állatkínzó módszert vagy eszközt alkalmaz,
h) engedély nélkül, illetve az abban foglaltakról eltérő módon végez állatkísérletet,
i) az állat életét indokolatlanul kioltja,
j) a felügyelete alatt álló állat ápolási és higiéniai szükségleteinek kielégítéséről nem gondoskodik,
k) az állat mozgásigényét kellően kielégítő szabad mozgáslehetőségéről nem, vagy nem szakszerűen gondoskodik,
l) a működési engedélyhez kötött állattartási módok (foglalkozásszerű eb- és macskatenyésztés, állatmenhely, állatpanzió, lovaglóiskola, prémes állattenyésztés) bevezetéséhez nem szerzi be a hatósági engedélyt,
m) az állat állat-egészségügyi ellenőrzését és ellátását elmulasztja, vagy
n) az állatkísérletek során a kötelezően előírt adatszolgáltatást nem, vagy hiányosan teljesíti,
o) az állatok szállításával kapcsolatban előírt állatvédelmi követelményeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
p) a vágóállatok levágásának és leölésének állatvédelmi szabályait nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
q) a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályait nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
r) állatkertben vagy állatotthonban tartott állat vonatkozásában az előírt állatvédelmi követelményeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
s) cirkuszi menazsériában, illetve vándorló cirkuszban tartott állat vonatkozásában az előírt állatvédelmi követelményeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
t) az ember környezetében tartott, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagy, illetőleg állatot elűz, elhagy vagy kitesz,
u) macska (Felis silvestris), illetve kutya (Canis lupus familiaris) prémjét, valamint az ilyen prémet tartalmazó terméket forgalomba hozza, értékesítés céljából tartja, értékesítésre felajánlja vagy terjeszti, vagy azt az Európai Gazdasági Térség területére behozza, illetve onnan kiviszi, kivéve, ha az valamely közösségi jogi aktus alapján oktatási vagy preparálási célból engedélyezett,
v) állatvédelmi jogszabály egyéb előírását megszegi.

TOP 5