Titokzatos életformára bukkantak az Antarktisz jege alatt

Az Antarktisz jege alatt olyan körülmények között találtak életet, amelyeknél eddig ez elképzelhetetlen volt, tudósít a Frontiers in Marine Science című tudományos folyóirat.

Egy feltáró felmérés során a kutatók 900 méternyi jeget fúrtak át a Filchner-Ronne selfjégen, a Weddell-tenger délkeleti részén. A nyílt óceántól 260 km távolságra, teljes sötétségben és –2,2 ° C hőmérséklet mellett ilyen körülmények között eddig nagyon kevés állatot figyeltek meg.

Ez a tanulmány konkrétan az első, amely felfedezi a tengerfenéken lévő sziklához rögzített álló állatok létezését - hasonlóan a szivacsokhoz és potenciálisan több, korábban ismeretlen fajhoz.

Ez a felfedezés egyike azoknak a »szerencsés baleseteknek«, amelyek más irányba viszik az eredeti elképzeléseket, és megmutatják nekünk, hogy az antarktiszi tengeri élet hihetetlenül különleges, és elképesztően alkalmazkodik a megfagyott világhoz.

– állítja a British Antarctic Survey biogeográfusa, dr. Huw Griffiths.

Több a kérdés, mint a válasz

Felfedezésünk sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, például hogy hogyan jutottak el oda? Mit esznek? Mennyi ideje vannak ott? Mennyire gyakori, hogy a jégsziklák alatt életre lelünk? Ugyanazok a fajok, mint amilyeneket a selfjegen kívül is megtalálunk, vagy ezek új fajok? És mi történne ezekkel a élőlényekkel, ha a selfjég összeomlana? 

– tette még hozzá dr. Griffiths.

Az úszó selfjegek jelentik az óceán déli részének legnagyobb feltáratlan élőhelyét. Az Antarktisz kontinentális talapzatának több mint 1,5 millió négyzetkilométerét fedik le, de a nyolc korábbi fúráson keresztül csak a teniszpályához hasonló nagyságú teljes területet vizsgáltak.

A jelenlegi elméletek szerint annál ritkább az élet a selfjég alatt, minél távolabb járunk a nyílt víztől és a napfénytől. Korábbi tanulmányok ezekben az élőhelyekben találtak néhány apró, mozgékony ragadozót, például halakat, férgeket, medúzákat vagy krilleket. De a szűrőtápláló organizmusok – amelyek felülről táplálékellátástól függenek – várhatóan az elsők között tűnnek el tovább a jég alatt.

Így tehát meglepetésként érte a geológusok csapatát, amikor a jégen keresztül fúrva üledékmintákat gyűjtöttek, és a fúró az iszap helyett egy sziklába csapódott az óceán alján. Még jobban meglepte őket a videófelvétel, amelyen egy nagy kő látható furcsa lényekkel.

Vészesen fogy az idő a klímaválság miatt

Ez az első olyan felfedezés, amely egy olyan kemény sziklatömböt talált, alatta élőlényekkel, amely mélyen egy selfjég alatt található, és úgy tűnik, hogy ez ellentmond minden korábbi elméletnek arról, hogy az élet milyen típusai maradhatnak fenn ilyen körülmények között.

A régió vízáramait figyelembe véve a kutatók szerint ez a közösség 1500 kilométerre fekszik a legközelebbi fotoszintézis-forrástól. Más organizmusokról is ismert, hogy jégolvadékokból táplálékokat gyűjtenek, vagy a metán szivárgásából származó vegyi anyagokat, de a kutatók nem tudnak többet ezekről az organizmusokról, amíg nem rendelkeznek eszközökkel ezen szervezetek mintáinak összegyűjtésére – ez önmagában véve is jelentős kihívás számukra.

A kérdéseink megválaszolásához meg kell találnunk a módját, hogy közel kerüljünk ezekhez az állatokhoz és környezetükhöz – ez pedig 900 méteres jég alatt van, 260 kilométerre a hajóktól, ahol laboratóriumunk van. Ez azt jelenti, hogy poláris tudósokként új és innovatív módszereket kell találnunk a tanulmányozásukra és az összes új kérdés megválaszolására.

– hangsúlyozta Griffiths.

Griffiths és a csapata még azt is hozzátette, hogy a klímaválság és e jéghátságok összeomlásával vészesen fogy az idő, hogy megfelelőképpen tanulmányozzuk és megvédjük ezeket ökoszisztémákat.

A tudósok felvételeit a különös szivacsokról a New Scientist által publikált videón tekintheti meg: