Mángold: három az egyben

Nálunk kevéssé ismert, pedig sokoldalú zöldségféle a mángold, amely – beltartalmi értékei alapján – egyesíti a spárga, a spenót és a sárgarépa tulajdonságait. Ennek megfelelően béta-karotinban, A-, B-, C-, E- és K-vitaminban gazdag, de bőven vannak benne szerves savak (mint az alma-, citrom-, oxálsav), nyomelemek, továbbá foszfor, kálium, kalcium, vas.

Antioxidáns-tartalma révén erősíti az immunrendszert. Csekély energia- és nagy rosttartalma miatt fogyókúrás élelmiszernek is ideális. A legújabb kutatások szerint a mángold azon zöldségek közé tartozik, melyek fogyasztásával lassítható az öregedési folyamat, tovább megőrizhető a testi-lelki erőnlét idősebb korban is.

Kétéves növény, a második évben hoz magot. Két fő típusa ismert: az egyiknek a levéllemeze, másiknak a levélnyele (szára) a fejlettebb. A levél, illetve a levélnyél színe fajtától függően eltérő: a sötétzöldtől a mélyvörösig terjedő változat egyaránt előfordul. A levélmángold elsősorban salátának és – a spenóthoz hasonlóan elkészítve – főzeléknek jó, a szármángold pedig a spárgához vagy a rebarbarához hasonlóan fogyasztható. Nem karakteres ízű zöldség, ezért remekül ízesíthető.

A házikertben akkor fordulhat a figyelem a mángold felé, amikor a spenót már leérett, s így késő őszig nem fogy ki a család az egészséges főzelék-alapanyagból. (Négy-öt négyzetméternyi mángoldvetés az egész család számára elegendő alapanyagot ad.) Felhasználás előtt gondosan tisztítsuk meg a növényt a földtől, a levelek között megbúvó nemkívánatos „elemektől” (csigáktól, rovaroktól).

A levélmángoldnál célszerű a levéllemezeket a nyéltől különválasztani, mert ez utóbbiakat tovább kell főzni. Viszont kidobni kár, mert a nyél is kiváló alapanyaga lehet levesnek, párolva köretnek vagy rakott ételnek. Alaposan megmosva, jól záródó műanyag edénybe téve vagy fóliába csomagolva – s így a hűtőszekrénybe téve – néhány napig megőrzi frissességét.

Forrás: http://www.szabadfold.hu/csalad/mangold_harom_az_egyben

Fotó: Shutterstock