Sokat fogunk még palaolajról hallani. Ezért is érdemes egy ordas félreértést eloszlatni vele kapcsolatban. Nem technikai nyelvű gyorstalpaló arról, hogy mi fán terem.
Nagyon tömören: teljesen különböző dolog, és nem összekeverendő a palaolaj (’tight oil’), ami most épp forradalmasítja az USA olajtermelését, illetve az olajpala, ami pl. Kanadában és Venezuelában található, és külszíni fejtéssel dolgozzák fel.
Egyre több szó van a palaolajról. Nem véletlenül. Nagy durranás lesz/van az energiaszektorban. Ha már Frei Tamás is erről tudósítja a Metropol olvasóit Nizzából, akkor tuti, hogy nagy dologról van szó. Más kérdés, hogy ettől még nagyon nagy kacsa vagy buborék is lehetne. De az eddigi adatok (és nem Frei Tamás) arról győztek meg minket, hogy nem kacsa.
De Frei Tamás is totálisan félreérti, hogy mi is az a palaolaj (de a szakmában dolgozóktól is hallottunk már hasonlót, ezért is írunk most róla). Illetve (hogy a napbarnított sztárriportert idézzem) egyszerűen rossz helyen ütik fel a lexikont. Összemossák a palaolajat az olajpalával. Mondjuk nem csoda, tényleg eléggé hasonló a két név. Mellesleg az angolban is ugyanez a pontatlanság okoz félreértéseket: shale oil (palaolaj) nem egyenlő oil shale (olajpala).
Lehet, hogy máshogy kéne a palaolajt, alias ’tight oil’-t elnevezni, de valószínűleg már ráragadt a név, elsősorban azért, mert a sztorija (és a technológiája) erősen emlékeztet a palagázra. (Jó, jó, tudjuk, valójában az sem „pala”-gáz, de ezzel most nem fárasztom az olvasót. Olvassa el volt munkatársunk, Holoda Attila összefoglalóját az Osztom magam blogon.)
Szóval nagyon röviden, a palaolaj hasonló formációban található, és hasonló technológiával is hozzák felszínre, mint a nem-konvencionális gázok jó részét. Olyan, rossz áteresztő képességű kőzetből nyerik ki, amiből ezt horizontális fúrással és hirdaulikus repesztéssel lehet megtenni. Egy vízből, homokból és vegyi anyagokból álló keverékkel repesztik meg a kőzetet, hogy kijöjjön belőle a gáz (a palagáz esetében) vagy az olaj (a palaolaj esetében). Ez az, ami most Amerikában bonanzát indított.
Az így nyert olaj tipikusan könnyű (tehát értékes) olajfajta, aminek utána a feldolgozása nem igényel különösebb technológiai hókuszpókuszt. És a palaolaj környezeti hatása, szintén hasonlóan a palagázhoz, megfelelő technológiával kezelhető. Nem bagatellizálni akarjuk ezeket (egyelőre pl. a melléktermékként nyert gáz egy részét elfáklyázzák), de ezek megoldható problémák.
Legalábbis összevetve a pl. Venezuelában és Kanadában található olajpalával, amit legegyszerűbb úgy elképzelni, mint egy olyan agyagszerű szmötyit, amiben kevés, nehéz olaj van, sok mással együtt. Ezt lényegében külszíni fejtéssel kell kibányászni, és sokat kell melegíteni, hogy az olajat kinyerjük. Következésképp ez a technológia jóval koszosabb, környezetszennyezőbb.
A félreértést amúgy valószínűleg az idő (és az olajárak) fogják megoldani: a venezuelai és egyéb olajpala kinyerése drága, hordónként 100 dollár körüli. Az árak pedig nem nőnek az égig, ezért ezekről nem fogunk sokat hallani. Ezzel szemben az amerikai palaolaj költsége 60-80 dollár lehet hordónként (adóstul, mindenestül, de csökkenhet is). (Nem 20 dollár a költsége, mint ahogy Frei Tamás tudja – ha ez igaz lenne, és neki is lenne részesedése, már érteném, mit keres Nizzában.) A palaolaj tehát megéri, és sok van belőle, ezért erről sokat fogunk még hallani.
Forrás: http://gurulohordo.blog.hu/2013/05/02/palaolaj_eszik_vagy_isszak
Kép: Így nyerik ki a palaolajat ('tight oil'), amiről egyre többet hallunk. Forrás: propublica.org
TOP 5
