A kilencvenes évek elején Svájcban raktározó helyet kerestek az atomerőművek által termelt nukleáris hulladékoknak. Egy kétezer lakosú, a kiválasztott helyek között szereplő kis faluban, Wolfenschiessen-ben a közgazdászok tettek egy kísérletet, amelynek nagy visszhangja lett.
Először megkérdezték a lakosokat, hogy megszavaznák-e a tárolót. Az emberek 51 %-a igennel szavazott. Az állampolgári kötelességtudat felülírta a lehetséges kockázatok feletti aggodalmakat. Ezután kártérítést is ígértek nekik és nagy meglepetésre, az igen szavazók száma lecsökkent 25 %-ra. Mi történt? (Aiolus News)
A lakosság nagy része ezt azzal magyarázta, hogy nem akarják korrumpálni magukat. (Esetleg elgondolkodtak azon, hogy ha kártérítést akarnak nekik fizetni, akkor itt akár valami baj is lehet). A közgazdászok mindenesetre ebből megállapították, hogy az ösztönző gyengíti a cél elérésének lehetőségét. Ma már a szakirodalomban sok ilyen példa ismert.
A Nobel-dijas Gary Becker az ellenkezően gondolkodó és uralkodó iskola atyja azonban azt állítja, hogy mivel az emberek mindig úgy döntenek, hogy maximálják jólétüket, a probléma gazdasági megközelítése minden emberi magatartásra alkalmazható, mindent meg lehet számokkal vásárolni, minden megvásárolható és minden eladható. Hányszor hallottuk már a legkülönbözőbb esetekben, hogy „nincs az a pénz”, aztán előbb-utóbb kiderül, hogy „van az a pénz”. Jól ismerjük Friedrich Dürrenmatt példázatát, Az öreg hölgy látogatását: Güllen város polgárai kezdetben undorral utasítják vissza az egykor kiközösített, milliárdosként visszatérő nő ajánlatát, hogy felvirágoztatásukért cserébe öljék meg egykori csábítóját, aztán előbb-utóbb mindenki úgy gondolja, hogy ez nem is olyan rossz üzlet…
Amikor a piac magától nem működik, jöhet a közgazdászok által ösztönzőnek nevezett varázspálca. Amikor a piac lebénul, elég bevezetni egy prémiumot, vagy egy szankciót és újra beindul – vallja Becker.
Az utóbbi időben ez a vélemény nagyon elterjedt. Bill Clinton mandátumának nyolc éve alatt csak egyszer utalt rá, Barack Obama viszont hat és fél év alatt 29-szer!
De mit történik, ha az ösztönzők mégsem működnek, vagyis kiderül, hogy mégsem vásárolható meg minden? Michael J. Sandel, a Harvard egyetem filozófus-közgazdásza Amit pénzzel nem lehet megvenni (What Money Can’t Buy) című könyvében számtalan olyan példát sorol fel, amelyek a piac morális korlátaira utalnak, vagyis a közgazdászoknak figyelembe kell venniük az erőket, impulzusokat, vágyakat, meggyőződéseket, amelyeket nem lehet megmagyarázni a klasszikus közgazdasági elméletekkel és nem lehet megoldani pénzbeli ösztönzőkkel.
Forrás: http://www.energiacentrum.com/mas-energiak/penzert-mindent-vagy-megse/
Kép forrása: http://www.alicespringsnews.com.au/2012/08/20/has-civic-duty-ever-been-mentioned-in-the-nuke-dump-debate/
TOP 5
