Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt - gondolhatnánk a kínai bankrendszerben kialakult június végi feszültségről. A múlt hét elején még a Lehman Brothers összeomlásával vontak párhuzamot, ma viszont már egészen más piacok miatt aggódnak a befektetők.
A pánik lecsengett, Kína azonban továbbra is élénk figyelmet érdemel: olyan "nem hivatalos" bankrendszer nőtt a "hivatalos" bankok fejére az elmúlt fél évtizedben, amely tartós és akár hosszú távú rendszerszintű instabilitás forrása lehet. Az elmúlt hetek epizódja nem volt más, mint a jéghegy csúcsa egy gigantikus konfliktusban, amely a merev állami bankszabályozás és a mellette zabolátlanul növekvő hitelpiac szereplői között zajlik. Mégis milyen körülmények között?
Cikkünkben az alábbi kérdésekre igyekszünk választ adni:
- Kikből áll Kína bankrendszere?
- Hogy teljesítenek a kínai bankok?
- Mi a kapcsolatuk az árnyékbankrendszernek nevezett jelenséggel?
- Milyen kockázatokat hordoznak a kínai "árnyékbankok"?
- Mi váltotta ki a június végi piaci pánikot, és mi lehet a tanulsága?
Így fest a kínai bankrendszer
A kínai bankrendszer működését egyes elemzések a nyolcvanas évek amerikai bankrendszeréhez hasonlították az utóbbi időben. Ez is jelzi: számos szempontból a nyugati mintáknak megfelelően működő szektorról van szó.
Ilyen hasonlóságok például:
- Aktívan hiteleznek és betétet gyűjtenek, pénzforgalmi tranzakciókat bonyolítanak
- A kínai bankok egy része jelen van a tőzsdén (Sanghaj, Hongkong)
- Megfelelnek a nemzetközi számviteli szabályoknak (IFRS) és a bázeli követelményeknek, pénzügyi beszámolóik formailag a megszólalásig hasonlítanak a nyugati bankokéhoz
- A nem alapvető banki tevékenységeket (pl. vagyonkezelés) a bankok mellett kifejlődött, kevésbé szabályozott árnyékbankrendszer végzi, ahogy a fejlett világban is.
Részben a kommunista politikai berendezkedés, részben a feltörekvő piaci státusz miatt azonban számos különbség is található:
- A bankrendszer döntő hányada állami vagy helyi kormányzati tulajdonban van: a legnagyobb bank (ICBC) például 35,5%-ban az állami Central Huijin befektetési társaság, 35,3%-ban pedig a kínai pénzügyminisztérium tulajdona. A külföldi bankok aránya mindössze 2% körüli a szektorban.
- A hitel- és a betéti kamatokat államilag szabályozzák: a hitelkamatok többsége jelenleg 6% közelében, a rövid távú lekötött betéti kamatoké 3% közelében alakul (többnyire futamidőtől függően). A kamatok fokozatos liberalizációja gyakran terítékre kerül, de egyelőre nem ment végbe, időzítése bizonytalan.
- Kvótákkal szabályozzák a bankok által havonta kihelyezhető hitel összegét, és 75%-ban korlátozzák a bankok hitel/betét arányát (Magyarországon ez ma 110% fölötti).
- A bankok hitelezési tevékenységében a tulajdonosi-szabályozói körülmények miatt elsőbbséget élveznek az állami és önkormányzati beruházások, ingatlanpiaci látványprojektek
- A banki alaptevékenységnek számító hitelezést is részben az árnyékbank-rendszer végzi, amely gyorsabban nő a bankrendszernél.
A bankrendszer szerkezete is sajátos: a nemzetközi befektetők fókuszában a négy, kisebb részben tőzsdei óriásbank áll, amelyek a piaci kapitalizáció alapján (piaci környezettől függően) ott találhatók a világ legnagyobbjai között. Ők azonban csak a kínai pénzügyi rendszer kisebbik része felett gyakorolnak ellenőrzést (részesedésük piactól függően 30-40%-ra tehető).
"Hivatalos" bankrendszer: minden szép és jó
Ingatlanpiaci buborékról, bedőlő hitelekről és kétes önkormányzati kitettségről lehetett olvasni az elmúlt hetek Kínáról szóló híreiben, e problémák azonban alig látszódnak a hivatalos kínai banki statisztikákon. Igaz, az első negyedévben az előző negyedévi 7,9%-ról 7,7%-ra lassult a kínai GDP éves növekedési üteme, és a banki hitelezés növekedése is lassult, ám nem drámaian: a hivatalos kínai pénznemben denominált, újonnan kihelyezett bankhitelek összege az egy évvel korábbihoz képest 14,9%-kal 2768 milliárd jüanra (közel 441 milliárd dollár) nőtt. Miközben a banki hitelezés növekedési üteme visszaesett, a gazdaság egyéb finanszírozási csatornáinak súlya nőtt: az egy évvel korábbi 60% fölötti szintről 45%-ra csökkent a banki jüanhitelek aránya, ezzel egyidejűleg megemelkedett viszont az árnyékbanki jellegű finanszírozás szerepe (ennek jellemzőit lásd alább). A banki finanszírozás jelentősége tehát csökkent, de a banki új hitelkihelyezés még így kétszámjegyű növekedést mutatott az első negyedévben. Hasonlóan erős bankrendszerre utal a betétek növekedési üteme, ezek állománya ugyanis 6,7%-kal nőtt egy év alatt. A háztartási betétek aránya 1 százalékponttal 45,3%-ra emelkedett.
Jelentősen nőtt a kínai bankok profitja az első negyedévben: a tíz legnagyobb tőzsdén jegyzett hitelintézet 288,59 milliárd jüant ért el a PwC összesítése szerint, ami az egy évvel korábbinál 12,4%-kal több. E növekedési ütem ugyanakkor jelentősen elmarad az egy évvel korábbi 18,6%-tól. A legnagyobb bankok tőkearányos megtérülése 18% és 28% között volt, ami a 10-15%-os sávnak is örülő nyugat-európai bankok szemében irigylésre méltó teljesítmény. A bankok profitjának növekedése nagyjából szinten maradó (2,6%-os) nettó kamatmarzs mellett a pénzintézetek hitelezésen kívüli közvetítő tevékenységében bekövetkező növekedésnek köszönhető, 20% közeléből 22% közelébe emelkedett ugyanis a díj- és jutalékbevételek aránya. A médiában gyakran szereplő nem teljesítő hitelek aránya szintén irigylésre méltó európai szemmel: a tíz legnagyobb bank átlagos NPL-rátája március végén 0,93%, ami minimális növekedést jelent 2012 végéhez képest. Igaz, a nem teljesítő hitelek állománya 19,9 milliárd jüanról 396,12 milliárd jüanra emelkedett, ez mindenképpen kezelhető mértékű romlásnak tűnik. Különösen annak fényében, hogy a kínai bankok a nem teljesítő hiteleiket több mint 150%-ban fedezték céltartalékokkal. De akkor hol itt a baj?
Gyorsan terjeszkedő árnyékvilág
A "hivatalos" kínai bankrendszer megtorpanásáról a hivatalos adatok alapján tehát még korai lenne beszélni, ennek ellenére rohamosan kezd felépülni mellette egy olyan árnyékbankrendszernek nevezett jelenség, amely a hivatalos bankrendszer pénzügyi közvetítői feladatait egyre nagyobb mértékben ellátja. A bankszektorhoz hasonlóan elsősorban a vállalati hitelezésben aktív ez a szféra is.
A Goldman Sachs számításai szerint az árnyékbankok aránya a pénzügyi szektor teljes becsült követelésállományán belül elérte a 25%-ot, a GDP közel 45%-át. Finanszírozott állománya a becslések szerint 2012 végén elérte a 22 561 milliárd jüant, ami közel 30%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. A banki hitelállomány eközben kevesebb, mint 15%-kal emelkedett tavaly. A kínai árnyékbankrendszer mérete ázsiai összehasonlításban ugyanakkor nem kirívó, sőt a kisebbek közé tartozik a belföldi bankrendszer méretéhez képest.
Az árnyékbankrendszer finanszírozási tevékenysége többféle formát ölt:
- Vállalati kötvényfinanszírozás (a nyugatihoz hasonló)
- Megbízotti (entrusted) hitelezés: vállalatok közötti hitelezés bankok részvételével úgy, hogy ezek a követelések nem kerülnek be a bankok mérlegébe, a bankok viszont jutalékbevételt kapnak érte
- "Trust" hitelek: befektetési társaságok által végzett finanszírozás az általuk összegyűjtött forrásokból
- Informális (magánszemélyek és vállalatok közötti rejtett) hitelezés
- Vagyonkezelők közreműködésével végzett értékpapírosítás
- Maguk a bankok is végeznek "árnyékbanki" finanszírozást. Ennek technikája: a szabályozói korlátozások elkerülése érdekében "A" bank garanciát nyújt "B" bank hiteleire, utóbbi pedig ezeket nem ügyfélhitelként, hanem bankközi hitelként könyveli el. A Morgan Stanley becslése szerint e hitelek összege 2012 végén elérte a 14 000 milliárd jüant, ami a kínai GDP közel 26%-a. Összességében az árnyékbanki finanszírozás és az így "elrejtett" bankhitelek az elmúlt 12 hónap kínai hitelnövekményének közel felét adhatták.
Elsősorban az alábbi tényezők okozzák az árnyékbankrendszer gyors növekedését:
- A szabályozói tiltás miatt nem nőhet az egyedi bankok hitel/betét aránya 75% fölé, így a hitelezésben nem tudnak lépést tartani a bankok a hitelkereslet növekedésével
- A hitelkiáramlást hónapról hónapra állami kvótákkal korlátozzák a bankoknál
- A korábban említett kamatszabályozás miatt a bankok hitelárazási gyakorlata és kockázatkezelése merev, a vállalkozások döntő része nem jut normál banki hitelhez
- Tilos Kínában a vállalatok közötti hitelezés, így ez a bankok részvételével szintén "árnyékbanki" körülmények között zajlik.
- Az alacsony betéti kamatok miatt a vagyonkezelési termékek (angol rövidítése: WMP) szerepe gyorsan növekszik. Ezek olyan (akár banki, akár nem banki) forráselemek, amelyek magasabb hozamot ígérnek a (döntően lakossági) ügyfelek részére alacsony kamatszint mellett kínált bankbetéteknél. A forrásgyűjtő intézmények ezeket hitelekbe és a legkülönfélébb értékpapírokba fektetik, a betéteknél jövedelmezőbb megtakarítást biztosítva ügyfeleiknek. Becslések szerint ezek teljes összege 8200 milliárd jüan volt az első negyedév végén, e források 70%-át pedig hitelként helyezték ki a szereplők.
Mi a baj ezzel?
Az árnyékbankrendszer működésének vannak pozitívumai, például:
- Hitelhez juttatja azokat a vállalatokat, amelyeket a "hivatalos bankrendszer" képtelen lenne kielégíteni. Ezek száma egyes becslések szerint az ország 42 milliónyi kisvállalkozásának 97%-a.
- Rugalmas, kockázatalapú árazást tesz lehetővé a finanszírozásban a merev állami kamatszabályozással szemben
A kockázatok azonban számosabbak:
- Gyenge hitelezési sztenderdek miatt potenciálisan növeli a vállalati (és önkormányzati, kis részben lakossági) csődrátát.
- Ellenőrizetlenné (akár kezelhetetlenné) teszi a vállalati szektor tőkeáttételének növekedését. A vállalatok GDP-arányos eladósodottsága 2011 végén 151% volt Kínában, ami az egyik legmagasabb a világon.
- Emeli a teljes pénzügyi szektor tőkeáttételét, ami által a hivatalos tőkemegfelelési mutatók nem megfelelően tükrözik a pénzügyi rendszer stabilitását
- Gyenge eszköz-forrás menedzsment miatt törékennyé teszi a pénzügyi szektor likviditási helyzetét
- Nem kellően szabályozott, mi történik egy vállalat csődje esetén, és ki viseli a kockázatokat.
- Időről időre felvetődik a médiában annak a gyanúja is, hogy az említett vagyonkezelési termékek (WMP) egy részét piramisjátékszerűen terítik a kínai piacon, vagyis az újonnan beérkező ügyfélforrások jelentik a lejáratkor a kifizetések fedezetét. E gyakorlat nagyságrendjét nehéz megbecsülni. Mindesetre komoly kockázatok forrása lehet, amennyiben a gazdasági növekedéssel együtt az ügyfelek megtakarítási képessége is csökkenni fog, és előbb-utóbb elfogy a korábbi ügyfelek kielégítéshez szükséges új forrás.
A júniusi pánik tanulságai
Június második felében szokatlan feszültségek jelentkeztek a kínai bankközi piacon, látszólag az árnyékbankrendszer működésétől függetlenül. A repópiaci hozamok megemelkedtek, a 3 hónapos kínai bankközi kamatláb (SHIBOR) június 21-én 10% közelébe ugrott.
A kedélyeket egyszerre több tényező is borzolta, a legfontosabbak:
- A kínai bankoknak "normál" körülmények között is jelentős tartalékkövetelményeknek kell megfelelniük minden negyedév végén, ami ezekben az időszakokban rendszerint korlátozza likviditásukat. Hasonló pénzszűke munkaszüneti napokat megelőzően (vagyis komolyabb lakossági betétfelvételi hullámok előtt) is gyakran előfordul náluk, esetenként pénzszűkét okozva a bankközi piacon
- A Fitch becslései szerint június utolsó tíz napjában 1500 milliárd jüannyi vagyonkezelési termék (WMP) járt le, amelyet ki kellett fizetniük a bankoknak, ezért nagy tömegben a bankközi piacon kívántak helyettesítő forrást bevonni
- Elterjedt a pletyka, miszerint a kínai jegybanknak célzott likviditásnyújtással 50 milliárd jüan összegben ki kellett mentenie egy meg nem nevezett pénzintézetet június 20-án
- Még két héttel korábban a China Everbright Bank képtelen volt 6 milliárd jüan kötelezettségének eleget tenni az Industrial Bank Co. felé, egyes pletykák pedig - vélhetően alaptalanul - ezt az összeget közel 100 milliárd jüanra tették.
- Elterjedt a Bank of Chináról, hogy likvideszköz-hiány lépett fel nála, és szintén nem volt képes eleget tenni egyik kötelezettségének valamelyik partnere felé. A bank ezt cáfolta.
- Mindezt egyes napokon a banki informatikai rendszerekben jelentkező technikai hibák is tetézték, táptalajt adva a bankok fizetésképtelenségével kapcsolatos pletykáknak.
A legfontosabb kiváltó ok azonban minden bizonnyal az volt, hogy a pénzpiaci feszültség első jeleire szokásától eltérően nem avatkozott be a piacon a kínai központi bank. Egyes kommentárok szerint ezzel egyrészt tesztelte a piacot, másrészt jelzést küldött, hogy nem tűri tovább a túlzott mértékű, esetenként likviditási problémákat okozó hitelkiáramlást. Célzott támadást azonban természetszerűleg nem sikerült ezzel indítania a gyenge hitelezési sztenderekkel operáló árnyékbankrendszerrel szemben, hiszen nem ezzel a piaccal, hanem a "hivatalos" bankrendszerrel áll közvetlen összeköttetésben.
A hétvégén végül az egyik vezető felügyeleti vezető közölte: a feszültségek enyhültek a kínai pénzügyi rendszerben. Shang Fulin hangsúlyozta: a bankrendszerben nincs likviditáshiány, a szektor közel 1500 milliárd jüannyi likvid tartalékkal rendelkezik. Elemzők szerint ha a következő hetekben nem is térnek vissza a pénzpiaci kamatok a korábbi szintre, egy köztes szinten normalizálódni fognak. A Morgan Stanley elemzői úgy vélik, az eset a közeljövőben a kínai bankok tőkeáttételének csökkentéséhez vezet (deleveraging).
Összegzés
A kínai bankrendszer a felszínen kedvező eredményességi és hitelminőségi adatokkal rendelkezik, ennek azonban az az ára, hogy mellette egyre nagyobb arányban egy kevésbé prudens és még kevésbé transzparens rendszer végzi el a kínai gazdaság növekedéséhez szükséges pénzügyi közvetítést. Ezt részben a bankszektor túlszabályozottsága, részben a kínai gazdaság hiteléhsége, részben pedig az árnyékbankrendszer alulszabályozottsága táplálja.
Bár a június végén tapasztalható pénzpiaci pánik mögött részben véletlenszerű tényezők álltak, átmenetileg felhívta a piac figyelmét a fundamentális feszültségekre is. Emellett arra is rávilágított, hogy a kínai monetáris politika (rövid távú) eszközei valószínűleg inkább a hivatalos bankszektor töretlen növekedésének korlátozására, és nem a nagyobb kockázatokat rejtő árnyékbankrendszer megregulázásra alkalmasak.
Kapcsolódó anyagunk: http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/3527-kina-hozhatja-el-az-armageddont
Kép forrása: http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/a_piaci_elkotelezettseget_jelzi_a_kinai_hitelszuke.557456.html
TOP 5
