Érdekes az a videó, amit most ajánlok Önöknek. Egyszer egy filmet is láttam hasonló témakörben, melyben mindenki, akár ismerte a másikat, akár nem, segített, és ezt a "kéretlen" segítséget újabb és újabb emberek "örökölhették", míg a körforgás véget nem ért, és nem kezdődött el ismét. A film azért is érdekes volt, mert sok esetben létszükségletté vált a segítség, így megható jelenetekkel is tarkábbá vált az amúgy is színes történet.

Mikor megláttam a videót, önkéntelenül is a film jutott eszembe. Akkor még nem foglalkoztam a fenntartható fejlődéssel, most azonban, hogy ismét visszarévedek az alkotára, illetve nézem ezt a videót, arra gondolok, miért nem lehet így is, pontosabban csak így. Ha meg akarnánk valósítani a fenntarthatóságot, kétségtelen tény, hogy így kellene lennie, csak így működhetne.

Ennek ellenére miért olyan az ember gondolkodása, hogy csak pusztítani bír maga körül, tönkretéve ezzel másokat, majd végül saját magát is?

Mikor kapunk észbe, hogy most már aztán tényleg itt a vég kezdete, másképp kéne gondolkodni? Mi kellene hozzá?

Vélhetően míg a SZÜKSÉG nem viszi rá az embert, semmi sem fog változni, ugyanúgy fogjuk pusztítani egymást, és semmiből sem tanulunk. Ha eljön azonban a SZÜKSÉG, mely nagy úr, vagy ahogy fogalmazunk még nyelvünkben, törvényt is bont, majd rájövünk, hogy talán lehetett volna másképp is, és most, pontosabban majd a jövőben nem itt tartanánk.

Csak néhány adat:

2050-re 9 milliárdan leszünk,
ha ilyen ütemben akarjuk magunkat élelmezni, az Amazonas mentén az összes esőerdőt ki kell írtani,
különben is feléljük addigra termőföldjeink tekintélyes hányadát,
és szinte alig lesz már olaj, stb.

Egyszóval nem lehetne másképp? Talán ha belenézünk a videóba, akad néhány ötletünk...

Béer

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?v=574006322617601