Megjobbítható-e a világ?

Dr. Davidson L. Hepburn, az UNESCO generálkonferenciájának soros elnöke a Budapesti Tudományos Világfórum rendezvénysorozat kapcsán járt Magyarországon 2010-ben. A bahamai származású tudóst és nagykövetet otthonunkban láttuk vendégül egy csésze teára. (Az akkor felvett interjú ma is igen aktuális, hiszen említésre kerül a fenn vagy fenntarthatatlan fejlődés dilemmája is.)

– Hogyan lett ön egy ilyen hatalmas világszervezet elnöke?

– Az UNESCO-nak 193 tagállama van és 6 régiója. Az ötévenkénti választásokon most a latin-amerikai régiónknak volt lehetősége a közgyűlés elnökére jelölni, ahová az én régióm, a Karib-szigetek is tartozik. Engem is biztattak, hogy induljak a választásokon, ahol rám esett a végrehajtó tanács választása. Így most először az én kisebb régiómból, a Karib-régióból került ki az UNESCO generálkonferenciájának elnöke. Ez most is meglepetés számomra. 

– Mivel foglalkozott korábban?
– A világ számos egyetemén tanultam, majd diplomata lettem az ENSZ-nél. A Bahamák nagyköveteként az UNESCO több területével is kapcsolatba kerültem. Hasznosnak találtam ezt a munkát, ezért ezen a területen is dolgozva, kapcsolatokat építettem ki a tagállamokkal.

– Miben látja ön a konkrét feladatát e hatalmas szervezet élén? 
– Az én szerepem nagyon-nagyon egyszerű. Az UNESCO elsődleges feladata, hogy csendesítse a politikai megoszlás okozta különbözőségeket a nemzetek között. Inkább a megértést kell munkálnia az emberek között. A világ minden országa – legyen az szegény vagy gazdag – megpróbál túllépni az elmúlt hónapok pénzügyi és gazdasági válságán és megbirkózni annak kihatásával. Az UNESCO-nak résen kell állnia, és ki kell építenie egy támogató rendszert, különösen a szegény országok számára, hogy megvédelmezhesse az elmúlt években a millenniumi fejlesztési célok területén elért eredményeit. Ahhoz, hogy a válságból kilábalhassunk, fejlődésre van szükség az oktatás, a tudomány, a kultúra, a kommunikáció és a média területein. A fő célok mellett azonban nem szabad megfeledkezni a leggyengébbekről és a legsebezhetőbbekről: a nők, a fiatalok helyzetéről, valamint a kis és fejletlen országok felzárkóztatásáról, beleértve a kis szigetvilágok országait. Az UNESCO-nak figyelnie kell ezek szükségleteire, és helyi szintű segítséget kell nyújtania.

– Az átlagember az UNESCO-t inkább amolyan nemzetek közötti koordináló szervezetnek tekinti, ha éppen nem keveri össze az UNICEF-fel.
– Napjainkban az UNESCO is kezd politikai irányultságúvá válni. Régebben ez nem volt így, de ma már egyre inkább kiveszőfélben van az a szemlélet, hogy egyesítenünk kell a nemzeteket, vagyis hogy egymás felé közelítsük őket. Így azt is feladatomnak tekintem, hogy megpróbáljam megváltoztatni az UNESCO-ról alkotott nézeteket. Jobb véleménnyel legyenek róla a nemzetek, és hogy megmutassuk a világnak, hogy az UNESCO egy vezető képviselet. Az oktatás, a kultúra, a tudományok és a kommunikáció vezető képviselete. Egy úgynevezett magasabb normát felállító testület, mely egy magasabb rendű modellt mutatna be a világnak.

– Konkrétan mit tesz az UNESCO a globális problémák megoldása érdekében, például az klímaváltozás terén?
– Az UNESCO számos, az éghajlatváltozást érintő programja interdiszciplináris módon kezeli a problémakört. A programok kiterjednek a biodiverzitás megőrzésére vagy a Világörökség védelmére ugyanúgy, mint a természeti katasztrófák hatásának enyhítésére, s magában foglalják az ENSZ Fenntarthatóságra nevelés évtizede keretében végzett UNESCO tevékenységeket is. Hasonlóképpen az a tény, hogy a 2008-as évet a Föld bolygó nemzetközi évévé nyilvánították, kiváló lehetőséget teremt az UNESCO számára, hogy kiszélesítse a klímaváltozást érintő tevékenységeit. Konkrétan a tagállamok tudásbázisainak építésében és fenntartásában, a klímaváltozás okainak csökkentésében és a fenntartható fejlődés megvalósulásában való részvétellel.

– A világgazdasági válság kapcsán a világszervezet lát-e valamilyen megoldást a gazdasági egyenlőtlenség felszámolására vagy a szegénység további mélyülésének megakadályozására?
– A pénzügyi és gazdasági világválság rávilágít a fenntarthatatlan gazdasági fejlődési modellek és a rövid távú előnyökre alapozó gyakorlatok kockázataira. Az élelmezési válság és a világszerte tapasztalható éhezés is egyre súlyosabb kérdéssé válik. A fenntarthatatlan termelési és fogyasztási minták olyan ökológiai hatásokat eredményeznek, amelyek veszélyeztetik a mostani és a jövőbeli nemzedékek életlehetőségeit, valamint az élet fenntarthatóságát a Földön, amint azt az éghajlatváltozás is mutatja. Egy évtizeddel a XXI. század fordulója után a világnak jelentős, összetett és egymással összefüggő fejlődési és életmódbeli kihívásokkal és problémákkal kell szembenéznie.

– A világ egészét érintő válságok az utóbbi évtizedben nemhogy csökkentek volna, hanem inkább sokasodtak. Nem gondolja, hogy egyre távolabbra kerültünk a „fenntartható fejlődés” nyolcvanas-kilencvenes éveinek ígéreteitől? Inkább úgy fogalmaznék, hogy elérkeztünk a „fenntarthatatlan fejlődés” korszakába.
– A fenntarthatatlan fejlődés következményei, a prioritások, a felelősségi körök és a kapacitások régiónként eltérnek, illetve mások a fejlődő és mások a fejlett országokban. Minden országnak együtt kell dolgoznia azon, hogy a fenntartható fejlődés napjainkban és a jövőben is biztosított legyen. A fenntartható fejlődés oktatását szolgáló befektetés valójában a jövőbe történő befektetés, és életmentő lépés lehet, különösen a konfliktusok lezárulását átélő és legkevésbé fejlett országokban.

– Mit értsünk konkrétabban a „fenntartható fejlődés oktatása” alatt? 
– A fenntartható fejlődés oktatása segíti a társadalmakat a különböző prioritások és problémák kezelésében, mint például a víz, az energia, az éghajlatváltozás, a katasztrófa- és kockázatcsökkentés, a biológiai diverzitás (sokféleség) csökkenése, az élelmezési válságok, az egészségi kockázatok, a társadalmi sebezhetőség és a bizonytalanság kérdése. Ennek oktatása kulcsfontosságú szerepet játszik az új gazdasági gondolkodásmód kialakulásában. A fenntartható fejlődés oktatása szisztematikus és integrált szemlélettel járul hozzá az ellenálló, egészséges és fenntartható társadalmak létrehozásához. Új jelentőséget, jelleget, jelentést és célt ad az oktatási és képzési rendszereknek. A formális, nem formális és informális oktatási környezeteket és a társadalom valamennyi ágát bevonja egy egész életen át tartó tanulási folyamatába.

– Hogyan látja Magyarország szerepét e nemzetközi munkában?
– A jelenlegi Tudományos Világfórum házigazdájaként közvetítő szerepet vállalt a tudományos álláspontok közeledése érdekében. A világ közös örökségének a szellemi kulturális örökség is része. Magyarország például a világörökségben nagyon jól szerepel, számos világörökségi kincse van. Gyönyörű helyszíneket láttam itt, hasonló szépségűeket, mint például az önök újságjában is bemutatott kambodzsai Angkor, amely szintén a világörökség része. A különféle világörökségi és szellemi kulturális örökségi listákra felkerülni nagy jelentősége van egy-egy nemzet, főleg a kisebb nemzetek számára.

– Ön hisz a világ megjobbíthatóságában? 
– Természetesen hiszem, hogy ez megtörténhet.

– Mi táplálja ebbéli reményét?
– Fontosak számomra a Biblia tanításai és a saját, emberek között nyert tapasztalataim. A megbízható, autentikus egyéniségek a legszimpatikusabbak számomra. Aki azt mondja, amit hisz, és azt teszi, amit gondol. Túl sokan hangoztatják, hogy megjobbítható a világ, de nem tesznek ennek érdekében lépéseket, nem hajlandók semmiféle áldozatra. Nem segítenek embertársaikon, a szegényeken, a náluk szerencsétlenebbeken.

– Az emberi természetünk miatt általában az önérdek kerül előtérbe a közösségi érdekekkel szemben. Nem nehéz bízni így egy jó ügyben, amely önző emberek döntésein múlik?
– Amikor az emberekkel találkozom, mindenkiről jót feltételezek egészen addig, amíg ki nem derül számomra, hogy nem így van. Azonban a későbbiek során sem a rossz tapasztalatból indulok ki. Mindenkit elfogadok olyannak, amilyen. Sok múlik a személyes példaadáson. Ha valóban hiszek abban, hogy a világ megjobbítható, számomra ez azt jelenti, hogy úgy kell szeretnem a felebarátomat, mint önmagamat. És ha ezt teszem, akkor a világ megjobbítását segítem elő. Hiszem, hogy a gondolkodásuk formálásával az embereket közelíteni lehet egymás felé.

Forrás: http://www.nyitottszemmel.hu/pages/cikk_print.php?cikkID=34 

Kép forrása: http://www.miabonyunk.hu/?cimke=357